Zárszereléssel kapcsolatos, valóban megtörtént esetek

Az elmúlt években elég sok ügyfelet szereztünk magunknak. Számos történetünk van, ami az zárszereléssel kapcsolatos. Voltak közöttük normális, nem normális, bonyolult, vicces, kínos és nem kínos zárszerelések. Ezek közül csemegézünk.

Az egyik esős őszi napon kaptunk egy hívást budapesti zárszerelés ügyében egy külföldi fiatal pártól. A VI. kerületbe kellett mennem, gondoltam leegyszerűsítem a dolgot és magammal vittem a barátnőmet is, aki jól beszélt angolul. Egy gangos bérházba mentünk, nem a legjobb környéken.  Szíriai diákok voltak a megrendelők, akiknél én úgy gondolom, hogy betörési kísérlet történt. A biztonsági rácsban lévő, nem túl bonyolult cilinder zárat megrongálták, de megzavarhatták őket, mert a kísérlet itt abba is maradt. Barátnőm segítségével a beszélgetés flottul ment. Rendeltek is egy új rácsot és egy hevederzárat a bejárati ajtajukra. A régi rácsba lévő zárbetétet kicseréltem nekik az új rács elkészültéig. Még az ajtóbeállítást is elvégeztem, mert azt meg nehezen lehetett bezárni – kinyitni. A munka végeztével elég sok borravalót kaptam. Nem nagyon értettem. Barátnőm a kocsiban tájékoztatott, hogy teljesen el voltak ájulva, hogy Magyarországon a zárszerelők külön tolmáccsal járnak dolgozni! Másnapra már meg is kapták a megrendelt hevederzárat.

Egy csepeli kertes házba mentem zárat szerelni, ahol egy nagyon kedves család fogadott, mindenféle házi kedvencekkel körülvéve. Én Pepi kutyával rögtön össze is barátkoztam, aki a zárszerelés idejére önként társammá szegődött. A biztonsági ajtón lévő burkolat leszerelése után a trezorzár szétszerelése következett, amelynek folyamán akárhányszor letettem egy csavarhúzót vagy villás kulcsot, azok mindannyiszor eltűntek. Az első alkalommal biztos voltam benne, hogy én vagyok megkattanva, valószínűleg mégsem oda tettem, ahol kerestem. Aztán gyanakodni kezdtem, hogy itt valami nem stimmel. A harmadik esetnél már biztos voltam benne, hogy valami történt. Kis barátom Pepi, pedig jó pár méterről sandán méregetett. Szóltam a család fejének, hogy a szerszámaim nélkül nem fogom tudni befejezni a zárszerelést. Az úr éppen az ebédkészítéssel volt elfoglalva, így előbb el kellett zárnia a gázt, mielőtt kijött nekem segíteni. Mosolyogva Pepi kutya közelben lévő házához vezetett, ahol megtaláltuk a szerszámokat, ám Pepi morogva védelmezte őket. Erőszakkal kellett elvenni tőle, amit vicsorgással és hangos ugatással kísért. Innentől kezdve a zárszerelés befejezéséig fél szememet a kutyuson kellett tartanom!

Egyik délelőtt a közelmúltban Budapesten egy Ferenc körúti bérházba kaptunk hívást, azzal a magyarázattal, hogy szorul, akadozik a zárbetét. Kollégánk ki is ment a helyszínre, ahol tíz percet helyszíni felméréssel és szakmai tanácsadással töltött. A néni ajtajába egy lapon mart 30×30 mm-es Abus zárbetétet szerelt be. A néni nagyon örült, hogy nem akadt végre már a zár, nem is beszélve a hozzá tartozó öt darab kulcsról. Amit tudni kell erről a zárbetétről az az, hogy a kulcs csak vízszintesen helyezhető bele, a néni régi Elzett zárbetétével ellentétben. Még aznap este telefonált a néni, hogy nem nyílik az ajtó! Mivel köt minket az egy éves garancia, a zárszerelést végző kollégánk a helyszínre sietett. Megdöbbenve látta, hogy a néni erősen illuminált állapotban a kulcsot függőlegesen próbálta beerőszakolni a vízszintes kulcsnyílásba. A megszokás nagy úr…

„Budapest XIII. kerületében egy ajtónyitásra érkeztem. Ahogy a liftben mentem felfelé a hölggyel, láttam rajta, hogy sokat dolgozott és nagyon fáradt. A liftből kilépve egy hagyományos, mezei, egyszerű cilinderzárral álltam szemben. A hölgy belehelyezte a kulcsot a zárba, elfordította és megszólalt: „Na látja? Ez a probléma, nem nyílik az ajtó!” Én meg visszakérdeztem: „És a kilincset nem kéne lenyomni?” Ezzel az egyszerű mozdulattal az ajtó kinyílt és már bent is voltunk a lakásban. Mint persze kiderült, a zár tökéletesen működött, semmi baja nem volt sem a zárbetétnek, sem a zárszerkezetnek, csupán a hölgy annyira fáradt volt, hogy a zár nyitása után, elfelejtette lenyomni a kilincset!”

„Egy csendes pénteki délután riasztottak egy sürgősségi ajtónyitásra Budapest IX. kerületébe. Elvileg egy úr rosszul volt a lakásban. Mikor felértem az emeletre láttam, hogy az ajtón három darab zár van. Egy felső tekerőgombos zár, a középső egy hevederzár és egy kilincs alatt lévő cilinder zár.

A feleség azt mondta, mindegy mi lesz, csak mielőbb nyissam ki az ajtón lévő zárakat, mert szerinte a férje rosszul van bent. Mielőtt nekiálltam volta a zárak kinyitásának, mondtam a hölgynek, hogy furcsa hangokat hallok bentről kiszűrődni. A hölgy azt mondta, biztosan képzelődöm. Nekiálltam hát kifúrni, letörni a zárbetéteket. Kb. 10 perces munka után kinyílt az ajtó.

A hölgy rohant befele, a piacon vásárolt zöldségekkel teli kosárral a kezében. A konyhában a legnagyobb döbbenetére meglátta a férjét a szomszédasszonnyal intim helyzetben! A zöldségek csak úgy repültek a levegőben a kosárral együtt, sok-sok nyomdafestéket nem tűrő ordibálásokkal fűszerezve. Én csak álltam ott a táskámmal és halkan megkérdeztem: „Hölgyem! Kicseréljem a zárbetéteket vagy hagyjuk így?” A hölgy erre: „Persze! A legdrágább és legjobb betéteket kérem, úgyis ez a szemét fizeti!” Nekem se kellett kétszer mondani, már rohantam is le zárszervizes autómhoz a zárbetétekért, amit persze, szakszerűen és gyorsan kicseréltem. Milyen következtetés vonható le mindebből? Ha a zárszerelő furcsa hangokat hall, akkor – a családi béke kedvéért – inkább ne nyittassuk ki az ajtót!”

2016.11.21.