A csodálatos hazai ajtóipar remeke amikor, az ajtót működtető trezorzár szerkezethez, ötlet hiányában, hozzáhegesztik a fel- és lemenő rudazatokat! Hát ehhez a megoldáshoz csak gratulálni tudunk, mert egy „élmény“ a zárcsere. Az ajtógyártókat nem érdekli az, hogy a zárat hogyan lehet majd kicserélni, vagy nem is fordul meg a fejükben. Mi meg foghatjuk a fejünket és kínszenvedhetünk az ajtó előtt egy egyszerű zárcserével.

A lehető legborzasztóbb dolog, ami megtörténhet egy trezorzár csere során, ha hegesztéssel találkozunk. Szakmai szemmel nem egy elegáns megoldás ez, arról nem is beszélve, ha egy kicsit is elgondolkodik az ajtógyártó, akkor rájön, hogy bizony a zárszerkezet nem fogja annyi ideig bírni, mint az ajtó, így ésszerű lenne a hegesztés helyett más technikát alkalmazni.

De hát lustaság fél egészség, neki ez így egyszerűbb, igaz, hogy ocsmányul mutat, és cserélhetetlen a zárszerkezet, de jó lesz ez így. Körülbelül ennyi a hozzáállásuk és a gondolkodásmódjuk.

A legutóbbi Cisa zárcserénél futottunk bele egy oltári ocsmány megoldásba, mely szerint a trezorzár fenti és lenti füleihez, nemcsak, hogy hozzáhegesztették a rudakat, hanem egy bumszli kb. 6 cm hosszúságú, jó vastag újabb „toldást“ hegesztettek, amelynek semmi értelme nem volt, legfeljebb a hozzánemértést szimbolizálta.

Trezorzár forgalmazóként, sok ajtógyártó vásárol tőlünk tollas kulcsos zárszerkezeteket, és mikor jönnek hozzánk zárakért, finoman célozva elmondjuk nekik, hogy miért nem mentek el annak idején valami melegebb éghajlatra, mire az ő válaszuk annyi, hogy „Persze, de 15 évet kibírt a zár.“ Itt két dolgot említenénk. A 15 évvel ezelőtti zárak sokkal jobb minőséggel rendelkeznek, mint a mostaniak. Mivel az olaszok nem tudnak árat emelni, különben Kína erre a piacra is bepofátlankodna, így az áremelés helyett marad a minőség silányítása.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jó a zár, vagy nem megbízható, hanem azt, hogy valószínűleg az élettartama csökkent le 6-8 évre. A kínai változaté ellenben egy év lenne.

A másik dolog, ami az ajtógyártók munkáját könnyíti, hogy a műhelyben az ajtógyártás során,  az ajtólap egy asztalon fekszik, és így építik, szerelik be a zárat. Nem is gondolva arra, hogy ezt majd valaha cserélni kell. Mi pedig ugyanezt a műveletet egy lépcsőházban végezzük el, úgy, hogy az ajtót nem lehet leemelni, sötét van, télen hideg van, a lépcsőházban nincs áram, hegeszteni nem mindenhol tudunk, így nem véletlenül szidjuk azt, aki ezt a buta, egyszerű megoldást választotta ahelyett, hogy valami kis protektort csavarozott volna rá, amit csak át kellene csavarozni, és már meg is lenne a zárcsere.

Amúgy is vannak egyéb feladatok zárcserekor, mert az ajtó 15-20 év alatt vetemedett, elállítódott, így nincs szükség a fölösleges extra vacakolásra.

Nem utolsósorban említenénk meg, amiről az ajtógyártó nem beszél, hogy a zárgyártó teljesen elzárkózik a garanciától, ha a záron bármilyen utólagos tuningolási, manipulálási nyomokat látnak. A hegesztés pedig egyértelműen ez. Nem is értjük, hogy miért kell a magyar embernek mindent meggányolni, mikor ezekre vannak normális, mérnökök tervezte megoldások, amelyek más országokban kiválóan működnek! Nálunk, rajtunk, bennünk maradt ez, ami a kommunizmus utóhatása (mert akkor semmit nem lehetett kapni), ami ott véget ér, hogy hegesszük rá, oszt jól van.

Szerencsére ezek az ajtók folyamatosan cserélődnek, illetve ezek a szakemberek már nyugdíjban vannak! Mire mi is nyugdíjba megyünk, a következő generációnak már csak cserélni kell a trezorzárakat, és nem egy lépcsőházba hegeszteni, flexelni ezeket a szerkezeteket.