A magánszféra nyugalma és biztonsága

Otthonainkban elsősorban nem is értékesebb vagyontárgyainkat óvjuk, hanem a mindennapi életünkhöz hozzátartozó ki apróságokat, személyes dolgainkat, kis emlékeinket. A lakás, mint otthon, mindenképpen része a személyes, intim szféránknak. Talán ezért is jellemzőbb az az emberi hozzáállás, amikor a betörést követően, nem is annyira az ellopott tárgyaink, értékeink miatt aggódunk, szomorkodunk, hanem a komfort, a nyugalmi zónánk megsértése az, ami sokkal jobban bosszantja az embert. Ezt egyfajta megaláztatásnak, szinte „megerőszakolásnak” vesszük.

Talán éppen ezért érdemes a megfelelő lépéseket megtenni a biztonság érdekében. Persze tökéletes biztonság nem létezik, de nagyon sokszor hangoztattuk már, hogy a megfelelő lépések megtételével elérhetjük, hogy ne mi legyünk a kiválasztott célpont.

A hivalkodó életstílus, viselkedés, a nagymértékű és szembetűnő költekezés sokszor megbosszulja magát valamilyen formában. Talán éppen is ezért jellemző, hogy a sok luxuscikk vásárlása után, már nem igazán marad pénz a lakás, garázs, vagy maga az autó védelmi berendezéseire. Pedig ez fontos lenne, éppen a már meglévő értékek miatt.

A költekező, figyelemfelkeltő életvitel, nemcsak a körülöttünk élő szomszédok, vagy családtagok, munkatársak szemében adhat okot az irigységre, ellenségeskedésre, de még a bűnözők, vagy a bűnözéstől nem távol álló személyeknek is szemet szúrhat, illetve érvényesítheti az „alkalom szüli a tolvajt” mondást. Mindenképpen érdemes kicsit visszafogottabb, kifelé kevesebbet megmutatni életstílust választani, és a felesleges pénzt inkább külföldön elkölteni, ahol nem szúr szemet senkinek.

Nagyon fontos szerepe van a megelőzésben, a közösségi oldalakra feltöltött tartalom alapos megszűrése is, hiszen onnan is lehet tájékozódni a hosszabb, külföldi távollétről, továbbá az anyagi helyzetről. Nem kell mindig mindenkinek tudnia, hogy éppen külföldön vagyunk, sem pedig a kommentekre adott válaszunkból kiszűrni azt, hogy meddig is vagyunk távol.

Mindez érvényes a gyerekekre, tinédzserekre is. Fontos, hogy idegeneknek ne adjanak ki esetleg olyan információkat, amely támadási felületet adhat. Nem tanácsos felszínes ismeretség után a családról, az otthonról beszélni, az anyagi körülményekről, vagyontárgyakról, meg pláne nem. Ugyanez érvényes a mobiltelefonon történő csevegésekre, chatelésekre is.

Nagyon elterjedt szerepe van a lakásokba történő trükkös bejutásoknak is. Nem ritkán újságíróknak, hittérítőknek, valamilyen szeretetszolgálat, vagy éppen valamelyik közmű szolgáltató alkalmazottjának adják ki magukat a betörők. Ha bent vannak, már fel tudják térképezni a védelmet, vagy annak hiányát, majd egy alkalmas időpontban lecsapnak. Hasonló sikerekkel kecsegtethet a megfigyeléses módszer is. Ilyenkor huzamosabb ideig figyelnek valakit, majd amikor tudják, hogy hosszabb ideig nem lesz otthon, akkor törnek be.

Ezek ellen úgy lehet a leghatékonyabban védekezni, ha semmilyen ismeretlent nem engedünk be a lakásba, hanem az ajtó vagy kapu előtt társalgunk vele.

Az alapszabály azonban mindenképp az, hogy lehetőleg senkinek se adjunk lakáskulcsot, senkivel se közöljük a riasztó kódját, és ne mondjuk el, hogy hol van a széf, mi annak a kódja, hol tartjuk az értékeinket!

Shares 0